Egy felsőbbrendűség, amely elhomályosítja a puszta győzelmeket.

A szezon tizenkettedik futamából ez már a nyolcadik győzelem, összesítésben a hetvenedik a történelemben, zsinórban az ötödik Sprint-GP dupla, és Marc az első Ducati-versenyző, aki ilyen magasságokba emelkedett, szinte az összes szombati Sprint futamot megnyerve. Ez egy olyan fölény, amely messze túlmutat a puszta győzelmeken, és önmagáért beszél a motor-versenyző szimbiózisban végzett kiváló munkánkról, amelyre joggal lehetünk büszkék. Méltó elismerése mindannak, ami újabb bizonyítéka Marc elképesztő klasszisának: lehengerlő és mindenekelőtt okos; mindig tudja, hogyan kell kezelni a különböző versenyhelyzeteket és körülményeket — legyen szó arról, hogy az első körtől az utolsóig dominálva vezeti a futamot, mint Németországban, vagy ha óvatosabban kezdi a versenyt, majd a futam felénél fokozatosan növeli a tempót, biztonságos távolságot tartva mindenkitől, kockázat nélkül, ahogy tegnap is tette. Minden körülményhez alkalmazkodik, legyen szó száraz vagy nedves pályáról, és a döntő pillanatokban kihozza magából és a motorból a legtöbbet, ésszel és ösztönnel kombinálva, a bajnok tapasztalatát és a győzelem iránti olthatatlan vágyat ötvözve. Igen, egy bajnok, aki épp azáltal bajnok, hogy tudja: még mindig van hová fejlődnie, és képes alázattal viszonyulni ehhez a tudáshoz.

Pecco is nagyszerűen teljesített, kiváló rajtot vett, ahogy már a szombati Sprint futamon is az idény első Pole pozíciója után: átvette a vezetést és ameddig csak lehetett, meg is tartotta, erőteljes tempóban teljesítve a versenyt, közel a dobogóhoz. Egy dobogós helyezést teljes mértékben megérdemelt volna a Sprintben mutatott teljesítménye alapján. A negyedik hely azonban így is jelentős, különösen annak tükrében, ahogyan elérte. Véleményem szerint ez volt az idény legjobb hétvégéje számára: két kiváló futam, biztató fejlődési jelekkel, és tempóval, amely a legjobbakat célozza meg. Emellett balszerencsés is volt, és ez részben a mi hibánk. Minden apró jelzésre és pozitív visszacsatolásra figyelni kell – akár a motortól, akár a versenyzőtől, akár a csapattól érkezik –, mert a legfontosabb, hogy sose hagyjuk lankadni az erőfeszítést, és együtt dolgozzunk tovább keményen.

Elérkeztünk a szezon félidejéhez: jöhet a jól megérdemelt pihenés, ami épp jókor jön, mindenkinek. Itt a lehetőség, hogy értékes mentális energiát nyerjünk vissza. Energiát, amit aztán újra a pályán vethetünk be az egyre alattomosabb és félelmetesebb ellenfelek ellen, ami ma már nem is számít újdonságnak…

Kellemes nyaralást nekik is!
És ölelés minden fantasztikus szurkolónknak – hamarosan találkozunk!

Forza Ducati!