Ez még csak a kezdet.

Ez a világbajnokság már most úgy tűnik, hogy egyszerre lesz megterhelő és izgalmas, hiszen az elvárások már most magasak, miközben az előttünk álló kihívásokra tekintünk.

Mindenekelőtt gratulálunk ellenfeleinknek, akik teljes joggal bizonyították erejüket. Versenyképességük nem meglepő; ezt különösen a tavalyi szezon záró szakaszában láthattuk, és még inkább az előszezoni tesztek során. A statisztikák azt mutatják, hogy 88 egymást követő futam után most először nem álltunk dobogóra, és 102 Nagydíj után először fordul elő, hogy a márkánk nincs ott az első ötben. Ez azt jelzi, hogy gyorsan csökkentenünk kell a különbséget, de ezt pánik nélkül is pontosan látjuk. Ez egy természetes ciklus: a teljesítmény visszaesése megtörténhet, különösen egy ilyen hosszú, folyamatos sikersorozat után. Jelenleg azon dolgozunk, hogy elemezzük az adatokat, és a következő versenyeken finomításokat vezessünk be a beállításokban, hogy versenyzőink versenyképesebbek lehessenek. Kétségtelenül van még tennivaló, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ez csupán a szezon első versenye volt. A versenynaptár hosszú, és sokféle pályát tartalmaz; a valódi erőviszonyokat csak a következő néhány forduló után fogjuk igazán látni.

Röviden: a mai egy olyan Nagydíj volt, amelyről tudtuk, hogy okosan kell kezelnünk. Marc pontosan ezt tette, minden tudását és szívét beleadva. Ugyanakkor igazán balszerencsés volt: először a Sprint futamon, ahol a FIM MotoGP felügyelőinek egy vitatható döntése megfosztotta őt a győzelemtől, majd magán a Nagydíjon is, ahol néhány nehézség ellenére a dobogó teljesen elérhető közelségben volt, mielőtt végül feladásra kényszerült.

Forza Ducati!