Lehajtott fejjel és teljes odaadással.

A Mugello mindig is a MotoGP egyik legnagyobb kihívást jelentő helyszíne volt: egy technikás pálya, amely rendre látványos versenyek színtere, ahol a stratégia és a verseny menedzselése alapvető fontosságú, miközben a magas és állandó tempó fenntartása elengedhetetlen. Pecco és Marc dicséretes módon mindent beleadtak, ki-ki a saját állapotának megfelelően, méltóan ahhoz a bajnokhoz, akik valójában.

Bagnaia számára ez sorozatban a második dobogós helyezés egy igazi „bátor szíves” verseny után, amelyet az utolsó pillanatig harcolt végig, és amelynek végén egy mesteri húzással teljesen megérdemelten szerezte meg a harmadik helyet. Ma ismét egy önmagára találó bajnokot láthattunk, aki erős és jelentőségteljes büszkeségről tett tanúbizonyságot. Rajtja kiváló volt, az első pillanatoktól kezdve főszereplőként versenyzett: néhány kör után már az élre állt. Agresszív és gyors tempót diktált, hogy az élen maradjon, és megpróbáljon előnyt kiépíteni, ahogyan azt korábban oly sokszor láthattuk tőle. Addig tartotta magát, ameddig csak tudta, majd át kellett engednie a helyét ellenfeleinek, de foggal-körömmel védte a harmadik pozíciót, amely egy szilárd és meggyőző teljesítmény után különösen fontos eredmény, és jelentősen erősítheti az önbizalmát.

Marc esetében ennél többet aligha lehetett volna kérni. Nemcsak az ellenfelekkel, hanem a fájdalommal is meg kellett küzdenie. A szombati ötödik hely után továbbra is jelentősen legyengült fizikai állapotban versenyzett, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy oroszlánként harcoljon. Ütésről ütésre válaszolt veszélyes riválisainak, egészen addig, amíg a verseny végén már szembe kellett néznie az egyértelmű és teljesen érthető fizikai visszaeséssel. Gratulálunk, Marc, mindazért, amit mindig beleadsz, és azért a bajnokért, aki vagy.

És ne feledkezzünk meg a szokásos Diggiáról sem... igen, már maga a kifejezés is egyfajta érdemoklevél. A sprintversenyben megszerzett remek harmadik hely ismét a főszereplők közé emelte. Olyannyira, hogy a végül megszerzett ötödik hely szinte elvesztegetett lehetőségnek tűnik, tekintve a balszerencsés rajtot és az azt követő lehengerlő felzárkózást. Nem volt elég a még jobb eredményhez, de ismét mindent elmondott – ha erre egyáltalán még szükség lenne – tehetségéről és elszántságáról.

És ismét eljutunk ugyanoda: lehajtott fejjel és teljes elkötelezettséggel, mert végső soron mindig az a legerősebb fegyverünk, hogy tudjuk: mindent beleadtunk, amink csak volt!

Hajrá Ducati!