100 győzelem!

Mugello után pedig következett a Balaton Park – két pálya, amelyek karakterükben teljesen eltérnek egymástól. Ha általában igaz is, hogy a rajtrácson elfoglalt hely és a rajt alapvető fontosságú a verseny irányításában, itt ez még inkább így volt, hogy elkerüljük a helyzetek bonyolódását. Ez egy olyan futam volt, amelyet egyértelműen meghatározott a kezdeti incidens, de ezt tudomásul kell vennünk: Marquez egy tökéletes hétvégét uralt pole pozícióval, Sprint- és Nagydíj-győzelemmel, valamint a leggyorsabb körökkel.

Marc megszerezte a maga „századikját”! Száz győzelem a MotoGP-ben: előtte már csak Agostini és Rossi állnak. Gratulálunk! Ez a mérföldkő még édesebb ízt kapott, mert egy olyan hétvégén született meg, amely megerősítette annak a kifogyhatatlan bajnoknak a visszatérését, akit mindannyian ismerünk. Vele együtt a gyári csapat olyan első helyezést szerzett, amelyre Japán 2025 óta nem volt példa, így a Ducati Lenovo Team is elérte 100. MotoGP-győzelmét.

Ez egy olyan hétvége volt, amelyen Marc könyörtelenül megmutatta azt a tempót, amellyel senki sem tudta felvenni a versenyt. Maximálisan kihasználta pole pozícióját, és úgy nyert, ahogyan azt csak ő tudja. Különösen a Nagydíjon kezelte szinte tökéletesen a versenyt: kiválóan időzítette és hajtotta végre előzéseit, nem erőltette túl a kezdeti szakaszt, megvárta, amíg a közepes keverékű hátsó gumi eléri az optimális hőmérsékletet, majd a futam második felében tiszta fejjel, eltökéltséggel és hatalmas tehetségével döntő különbséget tudott kialakítani egy lélegzetelállító, test test elleni küzdelemben, amelyben mindent elveszíthetett volna.

Pecco kihasználta a rajt utáni baleseteket, és bár nem túl fényes rajtja miatt kimaradt az élmezőnyből, végül a harmadik helyen találta magát, amelyet a célig meg tudott őrizni egy olyan pályán, amely hagyományosan nem tartozik a kedvencei közé. Ezzel egy önbizalomnövelő dobogós helyezést szerzett, amelyet hozzáadhat az előző két egymást követő dobogójához.

Külön elismerés illeti Lecuonát: a Superbike-világbajnokságból érkezett, hogy Alex Marquez helyére ugorjon be, és egy rendkívül tiszteletreméltó hetedik helyen ért célba – ez korántsem volt magától értetődő eredmény. Különösen annak fényében, hogy előtte egyetlen tesztet sem teljesített a motorunkkal. Igazán bravó, Iker!

Végül érdemes kiemelni Diggia bátor felzárkózását is, aki a rajt utáni tömegbalesetbe keveredve sem adta fel, és egészen a 12. helyig kapaszkodott vissza olyan tempóval, amely akár a dobogóra is elegendő lehetett volna. Ez kiválóan példázza azt a jellemet és elszántságot, amelyet nagyra értékelek benne.

Forza Ducati!