Új kihívók

A gyári csapat számára ez végül egy viszonylag szürke Nagydíj lett. Ennek ellenére elszántan végigküzdöttük a hétvégét, még ha ezúttal a dobogó el is maradt. Nem tudtunk igazán főszereplővé válni, ahogyan azt a szerepünk és az elmúlt évek eredményei alapján megszokták tőlünk – és ahogyan mi is elvárjuk magunktól. A motorsport azonban mindig tartogat meglepetéseket, így Assen után ismét teljesen nyitott az összetett bajnokság, ráadásul néhány új kihívó is feliratkozott a címért folyó harcba.

Egy rendkívül mozgalmas futamot láthattunk, amely a Sprinthez hasonlóan ismét váratlan eredményeket hozott. Őszinte gratuláció illeti Davide Brivio csapatát. A Ducati színeit ma egy fantasztikus Di Giannantonio és egy elképesztő Alex Márquez képviselte méltón – nem csupán az eredményeikkel, hanem azzal a szívvel, kitartással és karakterrel is, amelyet a pályán megmutattak.

Ugyanez igaz Marcra is. Bár végül csak a hetedik helyen intette le a kockás zászló, egy pillanatig sem adta fel a küzdelmet, és volt olyan szakasza a versenynek, amikor a harmadik helyen motorozott. Pontosan ettől bajnok egy bajnok: minden egyes pozícióért harcol, bármilyen nehéz is a helyzet, és soha nem felejti el, hogy a közönségnek is versenyez. A végén ráadásul az összetettben sem változott a hátránya, ami – azt hiszem – teljesen megérdemelt annak a sportszerűségnek és önfeláldozó hozzáállásnak a fényében, amelyet ismét bizonyított.

Peccóról sem szabad megfeledkezni, aki a negyedik helyről volt kénytelen feladni a versenyt. Amíg lehetett, nagyszerűen harcolt, és minden esélye megvolt rá, hogy tovább építse újra megtalált formáját és pozitív sorozatát. Kár érte, mert igazán megérdemelte volna.

Diggia ismét bebizonyította, hogy a sebessége már nem kérdés. A Sprinten elért harmadik helyét vasárnap egy negyedik követte, amivel ő lett a legjobb Ducati-versenyző a célban – és ezt az összetett bajnoki állásban is megerősítette. Egy nehézkes rajt után türelmesen dolgozta vissza magát a mezőnyben, majd megmutatta, mit jelent igazán hinni a saját képességeiben: foggal-körömmel visszaszerezte azt a pozíciót, amelyet a büntetés előtt birtokolt. Egyszerűen káprázatos teljesítmény volt.

És ott van Alex Márquez – egy igazi harcos. Minden elismerést megérdemel azért, amit ezen a hétvégén véghez vitt. Mindazok után, amin keresztülment, közvetlenül Diggia mögött célba érni szinte hihetetlen. Az ötödik hely önmagában is ragyogó eredmény, különösen úgy, hogy egészen az utolsó körig a negyedik pozíciót tartotta.

Számunkra tehát egy olyan hétvége ért véget, amely inkább kivétel, mint szabály. Nem ehhez vagyunk hozzászokva, és nem is szabad hagynunk, hogy a kelleténél nagyobb nyomot hagyjon bennünk. Az ilyen napokat józan önértékeléssel kell kezelni: levonni a tanulságokat, nem elveszíteni a hitet, és máris a következő kihívásra összpontosítani.

Hajrá, Ducati!