A győzelem, amely körről körre született.

A japán GP formáját és tartalmát tekintve ismét egy tökéletes hétvégében öltött testet Marc számára: megszerezte idei hatodik MotoGP-győzelmét, ráadásul az elmúlt kilenc futamon belül. Ez egyben az ötödik idei duplája is, miután szombaton a Sprintet is megnyerte. Személyes szempontból pedig nem tudom elhallgatni, milyen büszkeséggel tölt el, hogy a Ducatival megszereztem a 100. MotoGP-győzelmemet. Rendkívül sokat adó technikai és emberi utazás volt ez, amely néhány évvel ezelőtt kezdődött: egy nagyszabású, ambiciózus projekt, amelyet olyan csapattal és munkatársakkal osztottam meg, akik szakmailag kivételesen tehetségesek, emberileg pedig ugyanilyen nagyszerűek. Nincs is jobb alkalom arra, hogy köszönetet mondjak mérnökeinknek, versenyzőinknek és mindenkinek, aki valóra váltotta ezt az álmot – egy álmot, amely a mai napig hajt bennünket a folyamatos fejlődés útján.

De nézzük a vasárnapi futamot, illetve azt a hétvégét, amelyen Marc valóban bajnokhoz méltó teljesítményt nyújtott: 37 pontot gyűjtött, és tíz pontot dolgozott le a tabellán. A nagydíjon aratott győzelmét körökön át, mesterien építette fel: tanulmányozta riválisát, a verseny felénél briliáns előzést hajtott végre, majd a döntő szakaszban két kulcsfontosságú leggyorsabb körrel biztosította be végső diadalát. A futam irányításának szinte mesterkurzusa volt ez – nincs más mód rá: egyszerűen hibátlan teljesítmény. Pontosan erre volt szükség, és ő meg is tette, méghozzá egy olyan pályán, ahol a felzárkózás megszilárdításához abszolút a legjobbját kellett nyújtania. Nem véletlen, hogy ez már a negyedik győzelme itt – újabb kisebb rekord –, ami azt bizonyítja, hogy mindig készen áll a megfelelő lehetőség megragadására.

Rendíthetetlen, már-már hideg nyugalmat árasztó, lenyűgöző magabiztosságot mutató, sebészi pontosságú, gyors, racionális és hibátlan: rengeteg jelző illik a teljesítményére egy ilyen futamban. Úgy dominált, hogy ellenfeleinek esélyt sem hagyott a válaszra, mégsem vállalt szükségtelen kockázatot.

Valamilyen okból kifolyólag gyakorlatilag ő volt az egyetlen Ducati, amely az élmezőnyben ért célba. A kockás zászló alatt a második Ducati Pecco motorja volt: a hétvége nehéz kezdése után a hosszú futamon sikerült a nyolcadik helyen célba hoznia. Ez tavalyi itteni dominanciájához képest meglehetősen szerény eredmény, ugyanakkor biztató, ha felismerjük a bajnokban rejlő rendíthetetlen küzdőszellemet és elszántságot.

A futamra választott hátsó gumi különösen nehéz kérdésnek bizonyult. Ahogy az gyakran előfordul, a pálya újraaszfaltozása jelentősen növelte a tapadást, ugyanakkor a gumik hőmérséklete is élesen megemelkedett. Ez utóbbi súlyos gumisérüléseket okozhat, amelyek messze túlmutatnak a normál kopáson. Pontosan ez történt Motegiben. Fontos megjegyezni, hogy mind mi, mind a Michelin mérnökei teljes mértékben fel voltunk készülve erre a forgatókönyvre. Egy keményebb gumiszerkezettel érkeztek, ugyanolyannal, amilyet Spielbergben is használtak, hogy csökkentsék a gumik hőmérsékletét. Mi pedig a termikus gumiszimulációs modelljeink segítségével a motor, az elektronika és a váz különböző paramétereinek kombinációját elemeztük annak érdekében, hogy közepes keverék használata mellett is ugyanekkora hőmérséklet-csökkenést érjünk el. Végül a bemelegítő edzés során a két lehetőség közül a nagyobb teljesítményt biztosító konfiguráció mellett döntöttünk.

De a munka még nem ért véget – ezt mindig szem előtt kell tartanunk. Innen minden tekintetben tovább kell lépnünk, hiszen már Indonéziára összpontosítunk, ahol néhány nap múlva ismét pályára gurulunk a bajnoki címért zajló izgalmas sprint újabb állomásán. Minden nagydíj egyedi történetet mesél el. Igaz, ezt már korábban is mondtuk, de a futamok és az eredmények folyamatos változása újra és újra emlékeztet bennünket erre.

Egy különleges gondolattal fantasztikus szurkolóink felé: Forza Ducati!