A verseny mesteri olvasása és irányítása.

Kiváló időmérő edzés, amelyet a szezon 10. Sprintgyőzelme követett – a legfontosabb mind közül –, majd a katari hétvége megkoronázásaként egy rendkívül stabil, aranyat érő második hely. Igen! Így kell ezt csinálni, jöhet az „újabb nagy dobás”! Már nagyon közel vagyunk egy újabb hatalmas örömhöz, de előbb még be kell fejeznünk a munkát, méghozzá a lehető legjobb módon. Csak ezután tekinthetünk majd vissza arra, amit eddig elértünk.

Ma rendkívül intelligens versenyzést láthattunk. Olyan teljesítményt, amely végérvényesen megmutatja egy igazi, minden tekintetben kiváló bajnok érettségét, tapasztalatát és tehetségét – annak a versenyzőnek a képességeit, aki mindig és mindenhol képes különbséget teremteni. Marc, aki továbbra is rendkívül sokoldalú, pontosan tudja, mit kell tennie, és hogyan alkalmazza képességeit az adott helyzethez igazodva. Nemcsak az adott versenyhez, hanem annak minden egyes pillanatához megtalálja a megfelelő hozzáállást, miközben élesen látja saját helyzetét és ellenfelei lehetőségeit is.

Legyen szó egy harcos erejéről és ösztöneiről vagy egy kifinomult stratégia tökéletes végrehajtásáról, mindig tudja, melyik oldalát kell előtérbe helyeznie. A legagresszívebb megoldástól egészen a – mondjuk úgy – eredményesebb, megfontoltabb megközelítésig. És mindezt eredményre is váltja. Más szóval: a verseny alakulásának mesteri olvasása és irányítása. Ezúttal sem történt másként.

Egy fordulatokban gazdag Sprintversennyel zárjuk a hétvégét, amely számunkra személyesen is különösen fontos eseményeket hozott. Pecco már az első szabadedzésektől kezdve mesterien motorozott. Gyors, precíz és versenyképes volt. Öröm látni, hogy ismét ilyen formában tért vissza a pályára. Harcban lehetett volna a legerősebb versenyzőkkel az élmezőnyben, ám a futam korai szakaszában egy másik versenyzővel történt szerencsétlen ütközés áldozatává vált. Teljesen önhibáján kívül hirtelen kirepült a motorjából. Erőteljes bukás volt, amelyet még a televízión keresztül is nehéz volt végignézni. Szerencsére a következmények – legalábbis a történtek súlyosságához képest – viszonylag korlátozottak maradtak. Jobb lábfejét azonban komoly ütés érte, és két csonttörést szenvedett, amelyek műtéti beavatkozást tesznek szükségessé.

Egyelőre nem tudjuk pontosan, mikor térhet vissza a pályára, de már alig várjuk, hogy ismét ott legyen velünk a garázsban, és megadhassuk neki azt az ölelést és méltó búcsút, amelyet a szezon utolsó két fordulójában mindenképpen megérdemel.

Visszatérve a versenyhez: egy kevésbé látványos, ám annál intenzívebb nagydíjat láthattunk. Olyan futamot, amelynek jelentőségét valószínűleg csak utólag, a MotoGP-világbajnokság egyik döntő fordulópontjaként fogjuk igazán értékelni.

Az első félidőben a tempó és a gumikopás kontrollálása volt a legfontosabb, míg a második szakaszt egy határozott és izgalmas tempóváltás határozta meg. Egy fokozatos, megállíthatatlan felzárkózás következett, amelynek során a leggyorsabb kör megfutása után egy rendkívül értékes második helyet sikerült megszereznie.

Marc nem hagyta elszalasztani ezt a lehetőséget: habozás nélkül üldözőbe vette, majd a rá jellemző magabiztossággal meg is ragadta. Ismét bebizonyította, hogy még olyan helyzetben is képes a lehető legtöbbet kihozni magából, amelyben nem ő számított az esélyesnek. Kiváló eredmény született, amely szinte egyenértékű egy győzelemmel – sőt, talán a legnagyobb győzelemmel.

Mindazonáltal fontos észben tartanunk, hogy a munka még nincs befejezve. Az utolsó két fordulóban teljes elkötelezettségre lesz szükség, hiszen ezek során dől el a rendkívül fontos konstruktőri világbajnoki cím sorsa is. Ezzel szeretnénk tisztelegni a nagyszerű Ducati-csapat pályán és a háttérben, otthon végzett kemény munkája előtt, valamint megadni a kellő tiszteletet ellenfeleinknek és valamennyi szurkolónknak.

Forza Ducati! Hajrá, Ducati!