Fantasztikus Marc.

Megint csak bebizonyosodott: Marc egyszerűen… fantasztikus.

Széles mosolyom azt az örömöt tükrözi, amelyet ez a nagyszerű hétvége minden egyes mozzanatával okozott nekünk. Kezdve a szurkolóink előtt aratott diadalunkkal – a bajnokság ezen szakaszában rendkívül fontos győzelemmel, és nem csupán azért, mert ezek a pontok a versenyzők és a konstruktőrök bajnokságának élére repítettek bennünket.

Az az izgalom, amit minden alkalommal átélünk, amikor Marc a legjobb formáját hozza – azt a Marcot látjuk, akit mindenki ismer, a bajnokot –, tiszta energia mindannyiunk számára. Ugyanaz az energia, amelyet mi is képesek vagyunk átadni neki egy olyan győztes együttműködésben, amelyhez egyáltalán nincs szükség szavakra.

Igazi különleges versenyző. Ami igazán lenyűgözővé teszi – hatalmas tapasztalata mellett –, hogy még mindig megvan benne a vágy, a képesség és az alázat a tanulásra és a fejlődésre. Igazi profi, aki a pályán az egész csapat tiszteletét kivívta.

Összefoglalva: mindig tudja, mikor kell támadni, mikor kell visszavenni és mikor kell megindulni. Igazi jelenség, aki valóban kihozza a maximumot a motorból, a mi szeretett „hercegnőnkből”.

De ne időzzünk túl sokat ennél a hétvégénél, mert most, a szezon sűrűjében, amikor egyik verseny követi a másikat, ennek nincs különösebb jelentősége. Tartsuk a fejünket a bajnokságon, hiszen még semmit sem értünk el.

Marc nyolcadik misanói győzelme – idei ötödik sikere, és az elmúlt hét nagydíjból az ötödik győzelme – szinte egy-egy elleni győzelemnek érződik a szombati sprintversenyen aratott sikere után. Újabb hibátlan hétvége – a legutóbbi négy versenyhétvégéből a harmadik –, amellyel az összetett tabella élére állt.

Vasárnap kétségtelenül kihasználta riválisai balszerencséjét, de „igazi Marc-stílusban” nyerte meg a versenyt: a rajttól a célig hibátlanul gazdálkodott az erőforrásaival, pontosan eldöntve, mikor és hogyan támadjon, kapkodás nélkül, a lehető legkisebb kockázatot vállalva, és soha nem túlvállalva magát.

„Tesója”, Alex szintén nagyszerű teljesítményt nyújtott. A kilencedik rajtkockából remekül indult, majd fokozatosan felküzdötte magát a mezőnyben, és végül a második helyen ért célba. Egyes pillanatokban még úgy is tűnt, hogy több tartaléka van, mint Marcnak.

Aldeguer negyedik lett: kiváló versenyt teljesített, akárcsak a Ducati, egy nagyszerű időmérő edzés után. Szép munka.

Bagnaia újabb felejteni való hétvégén van túl, ezúttal is bukással. Jól rajtolt, több helyet javított, és úgy tűnt, összhangban van a motorral és a pályával, de sajnos ez most sem így alakult.

Próbálkoznunk kell tovább, aztán újra próbálkoznunk. Higgadt fejjel fogunk nyerni, ahogy azt már korábban is mondtam, és újra el fogom mondani: úgy, hogy végigvisszük a versenyeket a célig, legyen szó kedvező vagy kevésbé fekvő pályáról.

Mindenesetre a végsőkig nyomnunk kell, mert a szezon még messze nem ért véget – sokkal több van még hátra, mint amit a puszta versenynaptár alapján gondolnánk.

Továbbra is teljes erőbedobással fogunk harcolni, szilárdan a földön maradva, és nem hagyjuk, hogy eltereljen minket a figyelmünket azokról a győzelmekről, amelyek – bár fontosak – „csupán” mérföldkövek az utunk során.

Kétségtelenül nincs hiány versenyképes versenyzőkből. Tudjuk ezt, ahogy azt is nagyon jól tudjuk, hogy soha nem engedhetünk le a védekezésből, mert mindenkinek jut valami – még hibák is –, méghozzá akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Forza Ducati!